Dominic a székében ült, a patyolattiszta asztalt bámulta maga előtt, és felsóhajtott.

Ökölbe szorította a kezét, a feszültség a mellkasában egyszerűen nem akart enyhülni. Lorenzo szavai még mindig a levegőben lógtak, legalább annyira gúnyolódva rajta, mint a saját gondolatai.

Valamire szüksége volt, ami eltereli a figyelmét. Valamire, ami elfeledteti vele a fejében kavargó érzéseket, és mi lehetet