Órákkal később Giselle Dominic mellkasához bújva feküdt, lélegzete halk és egyenletes volt, ahogy az álom lassan magával ragadta.

Dominic keze gyengéden simogatta a haját, a másik karja pedig biztonságot nyújtva fonódott a dereka köré.

– Nem engedem, hogy bármi bajod essék – suttogta a csendes szobában. – Sem Victor, sem senki más nem árthat neked. Az enyém vagy, Giselle. Örökké.

A vére még mindig