Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Giselle nagyot nyelt. A teste hirtelen ólomsúlyúnak tűnt, miközben ott állt, és arra a férfira meredt, aki az imént közölte vele, hogy ő az apja.

Nem tudta pontosan, mióta állhattak már így, de a lábai elgyengültek, és a kimerültség kezdett elhatalmasodni rajta.

Arthur azonnal észrevette.

– Le szeretnél ülni?

A hangjában bujkáló aggodalom váratlanul érte a lányt. Nem volt tolakodó, nem volt túlára