Preston először a szagra eszmélt fel. Maró volt, éles és fémes.

A feje veszettül lüktetett, minden dobbanás fehér szikrákat szórt a szemhéja mögé. Hideg veríték csorgott le a halántékán. Kábán pislogott, erőt véve magán, hogy felnyissa a szemét.

A világ imbolygott körülötte.

Egy pillanatig csak elmosódott alakokat, szétfolyó fényeket és valami tompa szürke belső teret látott. Aztán az elméje lassa