A pánik elárasztja a mellkasomat, és parazitaként tapad a szívemre, és nem tudom megállítani, hogy nyöszörögve a térdemre ne essek, készen arra, hogy könyörögjek a bátyám életéért. Mert bár egy részem dühös, amiért megölt volna, tudom, hogy fájt volna neki megtenni, még ha csak egy kicsit is.

Apám már elveszített engem, nem hagyhatom, hogy egy fiát is elveszítse, tönkretenné őt, különösen azután,