Biztosan elveszítettem az eszméletemet, mert amikor legközelebb kinyitom a szemem, egy kopasz, tetovált Nati tart a karjaiban, a fejem a válla oldalának feszül.

Szinte azonnal rájövök, hogy láttam már ezt a Natit, és azt hiszem, a neve Boran. Ő volt az, aki szólt Razvannak, hogy nem kapok rendesen enni.

Felköhögök, por és füst teríti be a levegőt. – Hol vagyunk? – kérdezem, a saját lélegzetemtől f