Boran végigvezet a kúrián, végig a kedvenc játékáról beszél, még odáig is elmegy, hogy megnevezi a karaktereket, akiket nem is ismerek, és a történetben betöltött szerepüket. Teljesen lenyűgöz. Nem mintha egyáltalán érdekelne a történet, de tudom, hogy azért teszi, hogy jobban érezzem magam és megnyugtassa az idegeimet, így ráveszem magam, hogy figyeljek. Még akkor is, ha nem akarok.

Körülnézek a