A holdterem pompás volt; gyönyörű és szomorú, fehér rózsákkal borítva. Új életem kezdetét és a régi végét jelképezte. A hold már magasan járt az égen, és mindenhol csillagok ragyogtak, természetes fényükkel árasztva el a szobát.

A terem kellős közepén egy kőlap állt, amelyet víz és lehullott rózsaszirmok vettek körül, egyetlen bevezető ösvénnyel. Ha bárhol is át kell esnem az átváltozáson, örülök,