Razvan szemszöge

Kira ágya mellett ülök, és meg sem mozdulok, még aludni sem. Pihenek, amikor tudok, de a szemem mindig félig nyitva, hátha szüksége lesz rám. De NEM megyek el. Egyetlen pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy magára hagyjam. Mi van, ha felébred, amíg távol vagyok, és kárt tesz magában? Soha a kibaszott életben nem bocsátanám meg magamnak. Megőrülnék a bűntudattól.

Szüksége van