Lyra szemszöge

Lassan közelebb sétáltam oda, ahol ült, és amint megérezte a jelenlétemet, felnézett, a mosoly az arcán pedig még szélesebb lett.

"Lyra, drágám" – szólított meg szeretettel, miközben olyan energiával pattant fel, ami meglepett engem. Kinyújtott karokkal indult felém. Mielőtt reagálhattam volna, odaért hozzám, és egy meleg ölelésbe vonta a testem; szinte elolvadtam a karjaiban.