Thalia

Egyenként húzom le a csípős hagymaszeleteket az arcomról, és a hűvös márványpultra ejtem őket. A bőröm ég, de az éles fizikai fájdalom a valóság talaján tart. Rápillantok Mamára. A szemei enyhén kitágulnak, és egy néma, határozott figyelmeztetést küld. Ezzel az egyetlen, kétségbeesett pillantással mindent a tudtomra ad, amit tudnom kell. Nem tehetem próbára annak a veszélyes férfinak a türe