Thalia

Nyugtalan, töredezett szendergésből vonszolom elő magam. Lassan ébredek másnap reggel. A szemhéjam mintha összeragadt volna. Ásítok, és kinyújtózom; a karom ólomnehéznek tűnik. Csend tölti be a teret körülöttem. Nem hallom, ahogy Mama fémserpenyőkkel csörömpöl a tűzhelyen. Nem hallom, ahogy Baba hamisan dúdolja a görög népdalokat, miközben a tésztát gyúrja. Biztosan elaludtam. A csukott sze