Valerio

A Lussuria nehéz kétszárnyú ajtói becsapódnak mögöttem, kizárva a város vakító délutáni fényét. Átvágok a főtermen. A klub csendes. Az állott ital, a drága bőr és az ipari padlófényező jellegzetes illata súlyosan üli meg a megrekedt levegőt. Néhány óra múlva ez a hely zsúfolásig telik majd izzadó testekkel és hangos zenével, de most még csak egy üres barlang. Lépteim visszhangoznak a csisz