Valerio

Másnap reggel rántottát kavargatok egy serpenyőben – ez az egyetlen reggeli, amit a Wagner koleszában lévő szar rezsón valaha is megtanultam elkészíteni –, és a vállam felett hátrapillantok Thaliára. Mögöttem, a konyhaszigetnél ül, és az egyik kezével az arcát masszírozza.

– Mit csinálsz? – kérdezem.

Egy kicsit elpirul, és átkulcsolja a kávéscsészét, amit abból a kancsóból töltött magának,