Thalia

Az ajtó kivágódik, én pedig összerezzenve mozdulok ki abból az embriópózból, amelyben Flavio távozása óta kuporogtam. Még a blúzomat sem gomboltam be.

Flavio felsóhajt. – Nos, nagyon reméltem, hogy vethetek egy pillantást arra a pinádra, de a csöcseid is megteszik.

Kifejezéstelenül bámulok fel rá. Ne mondj semmit, amivel árthatsz Mamának. Gúnyosan rám vigyorog, alsó ajkát még mindig alvadt