Thalia

A világ lelassul körülöttem. Kavics csikordul a meztelen talpam alatt. Ó, istenem, hogy történhetett ez? Mindenem fáj, ahogy a raktár parkolóján át odarohanok, ahol Valerio elesett.

Vastag, karmazsinvörös vértócsák festik meg a köveket előtte. A szívem kalapál, elnyomva a hangokat, a fegyverropogást és minden egyebet. Térdre rogyok, és a hátralévő távon csak csúszok, alig véve észre a fájda