Thalia

Valerio asztalának túloldalán, a szék mögött állva figyelem, ahogy – az ingét hál’ istennek újra begombolva – beereszkedik a főnöki szék sima, piros bőrébe. Egy részem ki akar rohanni a szobából, még mielőtt kinyitná a száját. Döntöttem. Elmegyek. Nem kell neki mást mondanom, csak annyit, hogy „viszlát”, függetlenül attól, mit mondott Alessia. De egy másik részem folyamatosan arra az első n