Thalia

Valerio felém lendül, hogy találkozzon a számmal, és pillanatokon belül ismét vissza kell hanyatlania a párnákra, hogy levegőt kapjon.

– Sajnálom, kincsem. – Végigsimítja a kezét az oldalamon. – Még nem nyertem vissza teljesen az állóképességemet.

A régi minták szirénéneként hívogatnak, de már nem az a Thalia vagyok, aki voltam, amikor utoljára így hívott. Még mindig végigfut a hideg a geri