Thalia

Bekapom az utolsó falatot a könnyű sorbet-ből, amit a karót nyelt pincér hozott desszertnek, és Valerióra nézek. Alig vette le rólam a szemét, mióta abbahagytuk a munkáról szóló beszélgetést, és a testem lángol a pillantásától. Kicsúsztatom a lábam a hosszú abrosz alól, hagyva, hogy beleakadjon a szoknyámba, és centiről centire feltárja a bőrömet. Sötétülő szemekkel figyel.

– Tedd azt el –