Thalia

Átfordulok a vékony pricsen, az egész testem sajog, és fáradt szemekkel bámulom a tompa szürke mennyezetet.

A repedés az egyik sarokban mintha újabb egy milliméterrel nőtt volna, mióta utoljára ellenőriztem. Nem mintha tudnám, mennyi ideje volt az.

Nincsenek itt ablakok, csak egy nehéz, fém ajtó, amin még egy olyan kis rácsos ablak sincs, amit a filmekben mindig látni, ami adna valami támpo