Thalia

A ruhámon keresztül, a takaró alatt, Valerio úgy fog a kezébe, mintha üvegből lennék. Vékony pólóm nem tudja elrejteni a bőre melegét, és bár még mindig fáj mindenem, meg akarom mondani neki, hogy bánjon velem úgy, mint máskor. A hüvelykujjával a mellbimbómon cirógat, mire megfeszülök, a fejemet a plafon felé döntve. Lelki szemeim előtt látom a repedést, amit a fogságom végtelen órái alatt