Valerio

Nekidőlök a felvonó falának, ami zötyögve halad felfelé az épületben Thaliához, és megnézem magam a csillogó, fekete tükröződésben. Az öltönyöm szinte beleolvad a sötétbe, de az arcom úgy rikít, mint egy púp a háton. Ha hinni lehet a lift tükröződésének, sápadt és fáradt vagyok. Mentségére szóljon, annak is érzem magam. Péntek van, és egész héten alig láttam Thalt, leszámítva, amikor elkül