Cleo

– Thalia? – csúszik ki a számon döbbenten.

Régi barátnőm mosolyog rám az ajtón túlról, karjában az újszülöttjével. Olyan édes, gömbölyded orcáját megpirosította a kinti hűvös szellő.

– Úristen! Gyere be gyorsan! – sürgetem, intve, hogy a babával együtt meneküljön a hideg elől. – Megőrültél? Mit keresel itt? Nem most szültél? – A szám tátva marad, ahogy végignézek rajtuk.

Thalia kuncogva ringa