Cleo

Már halottnak kellene lennem.

Biztos voltam benne, hogy végez velem abban a pillanatban, ahogy megláttam Javiert a bejárati ajtóban.

Nem hiszem, hogy valaha is láttam volna olyan dühösnek, mint amilyen pár perccel ezelőtt volt.

Valahogy, talán Isten kegyelméből, mikor láttam, hogy felém közelít az arcomnak szegezett fegyverrel, egy kétségbeesett dulakodás után sikerült kicsavarnom a kezéből,