Natalya

Csak a tompa lépteinket hallom az erdő talaján, miközben Romeót és a többieket követem, meg a szívem szüntelen kalapálását. Már most kifogytam a szuszból – pedig nem is futunk –, mert a golyóálló mellény, amit Romeo rám kényszerített, ólomsúlyként húz le.

Már előhúztam a pisztolyomat és kibiztosítottam; magam előtt tartom szilárdan, kinyújtott karral, készen bármire, ami előttünk áll. Adre