NÉZŐPONT: SIENNA

Mellkasom zihált. Elmém gyakorlatilag ugyanazt a kérdést üvöltötte egy végtelen, kaotikus hurokban. Mi a pokol történt az imént? Hatalmas, remegő lélegzetet vettem, vállamat mélyen az utasülésbe nyomtam, ideges körmeimet pedig a kartámasz puha bőrébe fúrtam. Úgy éreztem magam, mint aki elszabadult a horgonytól. Egy hirtelen, saját magam által teremtett, rettegett viharban sodródta