SIENNA

Azon az éjszakán túl a faházban töltött napok egybefolytak; mindegyik azzal kezdődött, hogy Dante kezei rajtam kalandoztak, és azzal ért véget, hogy a lepedők között gabalyodtunk egymásba, a testeink kimerültek, de még mindig többet akartak. Olyan volt, mintha rászabadítottunk volna valami irányíthatatlan dolgot a világra, ami mindkettőnkben ott lapult: valami vad, könyörtelen éhséget, amit