SIENNA

A vacsora lehetetlen volt.

Abban a másodpercben, ahogy leült mellém az asztalhoz, Dante keze megtalálta a combomat; meleg és birtokló volt, az ujjai úgy terültek szét a bőrömön, mintha az övé lennék, és minden joga meglenne ahhoz, hogy megérintsen.

És talán meg is volt.

Számítanom kellett volna rá. Tudnom kellett volna, hogy ma este nem fogja tudni magán tartani a kezét, nem akkor, amikor e