SIENNA

A faházba vezető út csendes volt, miközben mindketten a gondolataink zűrzavarát próbáltuk kibogozni.

Dante öltönyzakója a vállamra volt terítve, megvédett a hidegtől; az illata egy kis vigaszként font körbe, ami keveredett a vér enyhe fémes szagával, amely még mindig rajta tapadt. A ruhám szakadt és gyűrött volt, a blézer vastag anyaga alatt rejtőzött. Még mindig éreztem a zúzódott csuklóm