SIENNA

Kábultan ébredtem, a ház csendes volt, a szobámat csak az éjjeli lámpa fénye világította meg. Biztosan elaludtam. Felvettem a telefonomat, a képernyőre koppintottam, és láttam, hogy 00:13 van. A gyomrom korgott, ahogy mardosott az éhség, emlékeztetve a vacsorára, amihez alig nyúltam. Odapillantottam a fésülködőasztalomon hagyott tányérra, ami még mindig tele volt a mostanra már régen kihűlt