SIENNA

A másnap reggeli kibírhatatlan volt. Dante velem szemben ült, a villájával tétlenül tologatta az ételt a tányérján, de egyszer sem néztem rá. Bár éreztem, hogy engem figyel, várva egy lehetőségre, én nem adtam neki.

Arra koncentráltam, hogy a lehető leggyorsabban egyek, figyelmen kívül hagyva a csendjének súlyát. Minden alkalommal, amikor megmozdult, mintha beszélni akarna, megfeszültem, és