SIENNA

A vihar odakint tovább tombolt a kunyhó körül, a szél átüvöltött a fákon, az eső a tetőt verte, mintha be akarna törni. De nem tagadhattam, hogy imádtam a hangját, az odakint uralkodó káosz csak még meghittebbé tette a bentlét melegét.

Declan karjaiban feküdtem, a csupasz bőre az enyémhez simult, a testünk a takarók alatt bújt meg. A tűz még mindig pattogott mellettünk, lágy, pislákoló fény