SIENNA

A nap még fel sem kelt, de én már ébren voltam; az elmém és a testem túlságosan is tudatában volt a kiszabott időnknek. Az arcom Dante mellkasának ívéhez simult.

Még aludt, aminek örültem; szüksége volt a pihenésre. A karja még mindig körülöttem fonódott, a teste meleg volt és erős, megtartott, ahogy mindig is tette. De az izmaiban volt egyfajta feszültség, amely egész éjjel nem múlt el, és