SIENNA

Egyedül ébredtem. Nemcsak az ágyamban, hanem úgy, hogy még a csontjaim is üresnek tűntek.

A nap még a fák vonala fölé sem kúszott, de a Castellano-birtokon honoló csend mindenre emlékeztetett, amit már amúgy is tudtam.

Elmentek. Dante. Declan. Mindannyian.

És fogalmam sem volt, visszatérnek-e valaha.

Végighúztam az ujjaimat az ágy azon felén, ahol Dante feküdt az éjjel – akkor még meleg vol