"Te te vagy, Lorcan Vane."

Lorcan felém fordult, és az arca kővé dermedt. Visszafordult anélkül, hogy bármit szólt volna; valami mozdulatlanság áradt belőle.

Előreléptem.

"Állj meg" - mondta, a hangja minden érzelemtől mentes volt.

"Miért?" - kérdeztem.

"Te nem akarsz itt lenni" - tartott egy kis szünetet. "Itt velem" - mondta.

"És te tudod, hol akarok lenni?" Nem hallgattam rá, és mellé álltam. V