– Lorcan.

Csak néztem, ahogy ott áll, aztán elővett egy zsebkendőt, letörölte a vért a kés pengéjéről, és eltette a kabátjába. Ahogy átlépett a halott testeken, a másik zsebéből elővette a telefonját, és kopogni kezdett a képernyőjén, miközben felém sétált.

Döbbenten néztem, de minden kezdett értelmet nyerni. Lehúzta a fekete maszkot; ő volt az, aki mögöttem állt a liftben, sőt, még a kinti váróba