Lorcan gyorsan elhúzódott, és felnyögött; megfordított, és maga meg az íróasztal közé szorított. Megragadta a karjaimat, forró lehelete az arcomat súrolta, ahogy zihálva vette a levegőt. Lehunyta a szemét, és az arca eltorzult a belső vívódástól.

– Teremtettem egy tökéletes alkalmat, és most el kellene mennem – suttogta.

Nem tudom, kinek mondta ezt – magának vagy nekem? Kuncogtam.

Imádom, amikor e