Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A lágy szellő végigsimított a hajamon, és hullámokat vetett a tó vizén. A holdfény káprázatosan tükröződött rajta a csillagos éjszakában.
Mélyet lélegeztem, magamba szívva az erdő és a tó földes illatát. De a bensőm nem nyugodott meg.
Miután századszorra is felhívtam Őfensége hátsóját, most a tó melletti padon ültem a villa mögött, és szidtam őt. Én itt majd’ meghaltam az idegességtől, pánikolva a