Torin szemszöge

Dane és Lucius a váróteremben ültek, szorosan egymás mellett, és aggódó pillantásokat váltottak. Képtelen voltam rávenni magam, hogy leüljek melléjük. Helyette néhány lépésre tőlük fel-alá járkáltam, a szívem hevesen vert – a düh és a félelem olyan bódító keveréke dúlt bennem, amely nem hagyott nyugodni.

Egyenesen a káoszból rohantunk ide, és úgy éreztem magam, mint egy bohóc, aki