Cora szemszöge

– Imádnivalóak – mondta Dane, felnézve a gyerekszobában egymás mellé állított mózeskosarakból.

Lucius mellettem ült a kanapén, és alig titkolt aggodalommal figyelt. Ők ketten nemrég kísértek haza az ikrekkel a kórházból.

– Köszönöm – mondtam. – Örülök, hogy megkapták Dane bácsi jóváhagyó pecsétjét.

– És te hogy vagy? – kérdezte Lucius. – Még mindig egy kicsit sápadtnak tűnsz.

– Az o