Külső nézőpont

Dane a hívás óta képtelen volt egy helyben megülni.

A nap már alacsonyan járt, hosszú árnyékokat vetve a hajókabin íróasztalára. Fel-alá sétált a szobában, beletúrt a hajába, majd hirtelen megállt, csak hogy újra rákezdjen.

Torin szavai lüktetésként visszhangoztak az elméjében – egyenletesen, kérlelhetetlenül, és lehetetlenség volt elnémítani őket.

„Hazudtam. Apa még élt. Beszéltem