Cora szemszöge

Az erdő végtelen volt.

Hideg köd tapadt a fákhoz, mindent ködössé és elmosódottá téve. Mezítláb futottam rajta keresztül, a föld puha és nedves volt a lábam alatt, nehezen kaptam levegőt, a szívem hevesen vert a mellkasomban.

Valami követett.

Hallottam – a mancsok egyenletes ritmusát a földön, nehéz és nem sietős volt. Egy mély morgás visszhangzott a sötétségben, olyan mélyen, hogy