Cora szemszöge

Az álom eleinte lágyan érkezett, mint egy újabb emlék, amit nem akartam felidézni.

Egy ezüstkék fűvel borított mezőn álltam, amely telihold fényében csillogott. A levegő hűvös és mozdulatlan volt, a csillagok pedig olyan közeliek, hogy szinte zümmögtek. Néhány lépésre előttem egy nő állt, háttal, haja sötét volt és visszaverte a fényt.

Már azelőtt tudtam, ki ő, hogy megszólalt volna