Third person POV

A zene ismét megváltozott, ezúttal még lassabbra – valami mély és ősi dallamra, ami szívverésként szállt keresztül az éjszakai levegőn.

Lucius az udvar egyik oszlopának dőlt, karját lazán Tess vállára fonva, miközben a tömeget figyelték. Tess még mindig nevetett az előző tánctól, az arca rózsaszínben játszott, a haja pedig a tűz melegétől göndörödött a halántékánál.

– Holdtaréj té