Torin szemszöge

A világ darabokban sodródott vissza hozzám.

A hang jött először – lágy, ritmikus, szinte mint a hullámok, ahogy egy távoli partnak csapódnak. Ezt követte egy egyenletes pittyegés, amely túlságosan is ismerős volt ahhoz, hogy megnyugtató legyen. Gépek. Kórházi gépek. Aztán jött az illat – éles fertőtlenítőszer egy melegebb réteg felett.

Valami lágy. Valami hihetetlenül ismerős.

Hold