Cora szemszöge

A falkaház éjszakánként mostanában csendesebb volt a megszokottnál.

Nem üres – üres sohasem volt –, de békésebb. Az a fajta csend telepedett rá, amely a feszültséggel és éber várakozással teli, hosszú napok után érkezik. Az őrök gyakrabban váltották egymást a folyosókon, lépteik halk visszhangot vertek a kőfolyosókon, de már ez is megszokottá kezdett válni.

Megtanultam a ritmusát.

J