Torin szemszöge

A gyász úgy sújtott le rám, mint egy fizikai csapás.

Nem az az éles, azonnali fajta volt, amit akkor éreztem, mikor azt hittem, elveszítettem Corát. Nem pánik, nem rettegés, és nem is az a kongó rémület, ami azzal járt, ha elképzeltem egy olyan jövőt, amelyet még a kezdete előtt elragadnak tőlem.

Ez hidegebb volt.

Megtelepedett a mellkasomban és ott maradt; zúzó volt, könyörtelen,