DAPHNE SZEMSZÖGE

Tudtam, hogy valami nincs rendben abban a pillanatban, ahogy Raina kisétált abból az étteremből, és nem nézett vissza.

Nem vágta be az ajtót. Nem emelte fel a hangját. Nem fenyegetett meg, és nem is alázott meg úgy, ahogy azt félig-meddig vártam tőle. Csak felállt, ijesztő nyugalommal elmondta a magáét, és otthagyott engem az asztalnál ülve a bizonytalanságaimmal együtt, amelyeket