Bea nézőpontja

A nyugati szárny ablakánál álltam, homlokomat a hűvös üveghez támasztva, és néztem, ahogy a fekete szedánok temetési menetként sorakoznak fel a lenti felhajtón. Smaragdzöld selyembe voltam öltözve, az irigység színébe, vagy talán csak egy olyan nő színébe, aki egy gyanút rejtegetett magában, ami úgy hatott, mint a méreg az ereiben. A kezem olyan hevesen remegett, hogy össze kellett