Raina szemszöge

A digitális óra a műszerfalamon hajnali 2:14-re villant. A város ilyenkor az acél és az üveg temetője volt, a Lancaster Épület mégis a nyugtalan hatalom jelzőfényeként ragyogott. Nem kellett volna itt lennem. Az ágyban kellett volna lennem, próbálva levakarni a bőrömről az adrenalin és a magas oktánszámú üzemanyag szagát, de Kaelen "sürgős" behívóját lehetetlenség volt figyelmen kí